Barokk
Általánosságban az 1600-al kezdődő új korszakot a barokk korszakának nevezhetjük; egyrészt, mert a kezdete nagyjából egybeesik a képzőművészeti és kultúrtörténeti első nagyarányú kifejlésével (egyes elszórt barokkos stílustörekvések már jóval 1600 előtt is jelentkeznek, nemcsak a képzőművészetben, hanem a zenében is; ezek azonban még csak egyes barokkvonások és nem képeznek barokk korszellemet); másrészt és legfőképpen azért, mert a képzőművészeti és irodalmi barokkstílus jellemző vonásai megfelelő átértelmezéssel megtalálhatók a barokk zene alkotásaiban is. Így a barokk építészet monumentális vonása, a nagy arányok kedvelése éppúgy megtalálható a barokk egyházi zene számtalan alkotásában. A barokk festészet fokozott érvényre juttatja a festőiség, a színhatások, az optikai mélység hatását; hasonlóképpen a barokk zenében a hangszínek keverése, a hangszerelés kolorisztikus lehetőségeinek kiaknázása lép a Palestrinakor lineáris szólamokban gondolkodó, egyszínű szerkesztése helyébe. A barokk művészet művészet mindenfajta megnyilatkozását jellemzi az ellentétek éles szembeállítása, a végletek keresése; így a festészetben a fény és az árny kontrasztja (Rembrandt), a zenében a dinamikai ellentéttek, a hangszínbeli szembeállítások, az éles díszszonanciák a feszült drámai helyzetek megkomponálásában (Monteverdi). A XVII-XVIII. század jellemző művészeti stílusát, a barokkot is mozgalmasság jelzi. A barokk szobrok és festmények legtöbbször érzlmileg túlfűtöttek. Jellemző formai eszközeik a túldíszítettség, tömegjelenetek, szélsőséges érzelmek ábrázolása. A barokk építészet pompás templomok és káprázatos paloták építését tekintette fő feladatának. Elterjedését meggyorsította az ellenreformációs egyház tevékenysége. Az egyszerűséget hangsúlyozó protestáns templomokkal szemben a katolikus egyház templomai impozáns külsejükkel, lenyűgöző freskóikkal és szobraikkal igyekeztek erősíteni a hívők áhitatát. A korszak ugyancsak nagy építtetői voltak az abszolút uralkodók, akik hatalmukat és gazdagságukat kívánták bizonyítani látványos barokk stílusú palotáikkal. A barokk művészeti stílust Magyarországon az 1630-as években honosítják meg a jezsuiták A barokk művészeti stílust Magyarországon az 1630-as években honosítják meg a jezsuiták, de kibomlása a XVIII. században következik be. A török kiűzése után nagy lendülettel folytak az egyházi intézkedések. A püspöki székhelyeken, a városokban új, rendszerint kéttornyú templomok, kolostorok, a falvakban pedig egytornyú barokk templomok emelkednek. A világi építészetben az új stílushoz való igazodást a XVIII. század építkezései mutatják igazán, újjátelepült ország új birtokosainak kastélyépítkezései. A várak lerombolásának 1702. évi elrendelése után a kastélyok már nem erődítmény jellegűek, hanem egyre inkább a reprezentáció céljait szolgálják. A ráckevei Savoyai-kastély s az ezt követő cseklészi, edelényi, körmendi főúri kastélyok francia mintára, U alakban veszik körül a díszudvart. A barokk-rokkokó kimagasló remeke a magyar Versailles-ként emlegetett fertődi Esterházy-kastély. Az egyházi és főúri építészet mellett a XVIII. században fellendült a polgári építészet is; ekkor alakul ki Pest-Buda, Pozsony, Győr, Sopron, Veszprém, Eger, Székesfehérvár, stb. barokk városképe. Sőt a barokk stíluselemei a népi építészetbe is leszivárognak. A falusi építőmesterek a nemesi kastélyokról lesték el a hullámos vonalú oromzatokat, az oszlopos-árkádos tornácok formáit.