|
|
Kalmár László
(1905-1976)
Kalmár László a Somogy megyei Alsóbugátpusztán született 1955-ben, gyermekéveit Sárszentágotán töltötte. Középiskolai tanulmányait a budapesti I. kerületi Állami gimnáziumban végezte. A matematika elvonta figyelmét a többi tantárgy tanulásától. Nyolcadik osztályban azonban a rendszeres tanulás, a hiányok pótlása eredményeként kitűnően érettségizett. 1922-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatójaként az Eötvös Kolliégium tagja lett. Kiváló professzorai igen nagy hatással voltak rá. Fiatalon, 1932-ben habilitálták magántanárrá. 1945-ben nyilvános rendkívüli, 1947-ben nyilvános rendes tanári kinevezést kapott, ez utóbbit a felsőbb mennyiségtani tanszékre. Megszerezte a doktori címet is. Szegeden kezdte meg munkásságát, s e városhoz és egyeteméhez haláláig hű maradt. A húszas évek végétől kapcsolódott be a matematikai tárgyak oktatásába, s 1930-tó1 az egyetem matematikai intézetnek adjunktusaként tevékenykedett, előbb Haar Alfréd, majd Riesz Frigyes mellett. Göttingai tanulmányútja után kezdett élénkebben érdeklődni a matematikai logika kérdései iránt. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába 1949-ben levelező, 1961-ben rendes tagként választotta. 1975-ös nyugalomba vonulását mindössze egy évvel élte túl, de ezt az évet is változatlan odaadással folytatott tudományos és oktatói tevékenység jellemezte. 1976-ban Mátraházán érte a hirtelen halál. Munkásságának elismerését és megbecsülését a Neumann János Számítógéptudományi Társaság a róla elnevezett díj alapításával és adományozásával is kifejezi: azok kaphatják meg ezt a díjat, akik a számítástechnika alkalmazása terén mutatnak fel jelentős eredményt.
Munkássága:
Kalmár azonnal felismerte a számítástudománnyal kapcsolatos kérdések fontosságát, és Szegeden létre is hozott egy kisebb kutatócsoportot a számítógépek tervezésének és programozásának tanulmányozására. Elképzeléseit már 1956-ban, a MTA nagygyűlésén ismertette és 1958-ban Szegeden meg is építettek egy un. "szegedi logikai gépet". A gépek építése kapcsán sorra merültek fel elméleti és gyakorlati kérdések. Ezek megválaszolására részben maga Kalmár vállalkozott. Az első komoly eredmények nyilvánosság elé tárására a Bolyai társulat 1958-as szegedi, jubileumi gyűlésen került sor. Előadásai széles témakört öleltek fel. Tovább fejlesztette pl. az ALGOL-60-as programozási nyelvet is. A 60-as évektől kezdődően érdeklődése egy új határtudomány felé fordult, amelyet a "matematikai nyelvészetnek" nevezett. (Ebből fejlődött ki a formális nyelvek matematikai elmélete). A modern algebra forgalomrendszerének a számítógépek leírásával való összekapcsolása is foglalkoztatta, s az is, hogy ez utóbbi hogyan illeszthető be az akkortájt kibontakozó automataelmélet kereteibe. Szorgalmazta a folytonos automaták elméletnek megalapozását is, felismerte a formális nyelvek és automaták kapcsolatának fontosságát, kutatásokat folytatott az alakfelismerés területén stb. Külön csoportba sorolhatók a kibernetika orvostudományi és biológiai alkalmazásának körébe tartozó, dolgozatai. Akadémiai székfoglalójában (1961) a jelek, jelsorozatok alakjában továbbítható, információ mennyiségi vizsgálatán túlmenően az átvitt információ tartalmi és minőségi vonatkozásaival foglalkozott. Nevéhez fűződik a kibernetika általános kérdéseinek, s ezen belül a kibernetika tárgyának és módszereinek tisztázására tett, komoly eredményeket felmutató kísérletei illetve tanulmányai is. Kalmár Lászlón hosszú pályafutása során kezdettől fogva fontosnak tartotta a tehetségek felkarolását és bíztatását, intenzíven bekapcsolódott a nemzetközi matematikai életbe is: számos konferencián vett részt és tartott előadást: A nemzetközi tudományos élet tevékeny résztvevőjeként tisztelhetjük.
